
Ezek a versek,töredékek egy akkor 20-éves fiatal lány
gondolatai voltak.Azóta már felnőtt s valahol a mélyből előkerültek
ezek a megsárgúlt papírok.Örülök,hogy barátnője lehetek ennek a
nagyszerű embernek.
Egy idézettel kezdte el az írásait.
----------------------------------------------------------------------
"Jól tudom,egy pszichológus számára ízletes,kövér falat lennék.
Csakhogy Én ezt az állapotot már úgy fogom fel mint egy természetes adottságot,olyasmit ami segít dolgozni.
Ha kiölnék belőlem a félelmet,szorongásaimat-azt hiszem képtelen lennék tovább írni.
S ha nem írhatnék-képtelen lennék tovább élni........"
Veletek
Most írok----holnap sírok
mert labilis lélekkel bírok
Most szeretek----holnap nevetek
mert sajnos,vagy örömömre veletek lehetek.
Ma boldog vagyok----holnap komor
mert meglátlak titeket,s átkoz e kor
Most írok----holnap sírok
mert köztetek nagy terhekkel bírok.
----------------------------------------------------------------
Foltozott lelkek
A lelkem mely az idők során
/mi oly kevés/szinte elkopott
Eladó!
A szívem mely az évek során elsorvadott
Kidobható!
Eladom hozzá bánatom,mely már érzéketlen
s nincs benne fájdalom.
Kiárusítható!
Vegyétek meg emberek!Vigyétek!
Igaz,hogy foltozott,igaz,hogy elvénhedt,
de az Én testemben,még rejtőzik
Lélek!
--------------------------------------------------------------------
Írtam kettőt,két merengőt,két kesergőt.
Írtam volna többet,de ezek a szívemből jöttek,
ötlöttek fel.
Futó benyomások szülöttei,futó érzések megörökítői,
futó pillanatok emlékei.
-----------------------------------------------------------------------
TÖREDÉKEK
------------------------
Megláttam magam a tükörben
Előtte szörnyülködve ültem
Figyeltem magam féltően,feszülten,
De nem tudtam eljönni
csak ültem és ültem
felhevűlten,rémülten,
tekintetemtől.
.............................................................................................................
Borzasztó érzések kavarodnak bennem,
borzasztó de mégis jó így magamba lesnem
utálat,borzalom,förtelem:
ezek vagytok ti és ők
ezek a szép,jó,és bájkíméleteskedők.
A szenvedtetők,a halott lesők.
És ti és ők vagytok a jók,
de jóságukban is szánalomra méltók.
.................................................................................................................
Írni szeretnék de nem tudok írni,csak sírni
S mikor sírni szeretnék kénytelen vagyok
mindent leírni,hogy ne jöjjön szememből könny.
....................................................................................................................
O mennyi mocsok
Oh mennyi szenny
Oh mennyi undokság
Van ide lent.
................................................................................................................
Hit?Hol van ma már a bizalom?
Hol van ma már nem is tudom.
Vágytál az egekbe,fel a fellegekbe
de minek s kinek?
.........................................................................................................
Én voltam e földnek bolondja,áltattam magam hamis igékkel
s panaszosan szól ma e bolondnak hangja bár nem tehet semmit
ha Te így rendeléd el!
A sorsom ez!-de Te tünj el!
Az Én kezemben van a csomó,szeretném hinni,hogy így van.
.............................................................................................................................
Folytatom tovább a versekkel :?- hogy mi késztette e soroknak az
írására ?-úgy gondolom a szavakban ,rímekben ,vers sorokban,
benne találtatik.
Megtörés
Összetörtem s szét estem teljesen,
gyötör a vágy,kerget a szó-s a
távolba nézve minden oly riasztó.
Vágyok s élek,-de minek?
üres éjszakák üres nappalok
fáj a seb és fáj a nincstelenség,
de szólni nem tudok:
Kavarog a hit,elvész az életem,
ellökdös a sors,s elveszek?
Vagy a végén már csak egy üzenet
múló emlék, vagy másoknak talán
az sem leszek.
Miért fáj az érzés az ész a hit,ha nem
szabad.
Hisz minden örömnek egyszer ugyis
vége szakad.
""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""
Miért volt
Már szívemben annyit kerestem
már az életem hányszor le éltem,
s belátom,csak a szó amit elértem
Én magamnak és semmit nem értem.
Miért volt mind az amit megértem?
Már nem hiszem azt amiért régen éltem.
S tévelygéseimbenis csak rosszat ígértem.
Volt valaha egy szánni való lelkem,
sokszor a düh hevébe estem,
s hányszor elhagyott,el lökött az éltem
alig bírtam megragadni az életet értem.
Már szívemben annyit kerestem,
már az életre talán megértem
s az érdemem csak annyi:-----
-Én másoknak-és senki sem értem.
""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""
Tévelygek
Az utolsó gyötrelem mely ma ért
kárpotólhatja Őket mindenért.
Szeretnék tenni,kapni,a boldogsághoz
méltó lenni,de ami jár nekem,az a
fájdalom,ezért szólmindig a lelkemből
a fájdalom-az e világi szomorúság-ez vagyok.
Mennyi mindent át éltem már,a szívem,
lelkem kimerült már élt sincsen
benne,pihenésre vár.
Itthagyni világot,s álmodni egy
tisztességes életet,melyben a sors nem
veszi el a mosolyt, a kék eget,
melyben meg szünnek fájdalmak,
melyben a szív is meg pihen,ahol
az ember boldogan hihet valamiben,
ahol nem taposnak le,és nem folytanak el.
Ahol élni lehet,ahol a lélek nem kíván meghalni
s az ész is teremteni akar.
"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""