Versek

Ezek a versek,töredékek egy akkor 20-éves fiatal lány

gondolatai voltak.Azóta már felnőtt s valahol a mélyből előkerültek

ezek a megsárgúlt papírok.Örülök,hogy barátnője lehetek ennek a

nagyszerű embernek.

Egy idézettel kezdte el az írásait.


----------------------------------------------------------------------

"Jól tudom,egy pszichológus számára ízletes,kövér falat lennék.

Csakhogy Én ezt az állapotot már úgy fogom fel mint egy természetes adottságot,olyasmit ami segít dolgozni.

Ha kiölnék belőlem a félelmet,szorongásaimat-azt hiszem képtelen lennék tovább írni.

S ha nem írhatnék-képtelen lennék tovább élni........"





Veletek

Most írok----holnap sírok

mert labilis lélekkel bírok

Most szeretek----holnap nevetek

mert sajnos,vagy örömömre veletek lehetek.

Ma boldog vagyok----holnap komor

mert meglátlak titeket,s átkoz e kor

Most írok----holnap sírok

mert köztetek nagy terhekkel bírok.



----------------------------------------------------------------





Foltozott lelkek



A lelkem mely az idők során

/mi oly kevés/szinte elkopott

Eladó!

A szívem mely az évek során elsorvadott

Kidobható!

Eladom hozzá bánatom,mely már érzéketlen

s nincs benne fájdalom.

Kiárusítható!

Vegyétek meg emberek!Vigyétek!

Igaz,hogy foltozott,igaz,hogy elvénhedt,

de az Én testemben,még rejtőzik

Lélek!

--------------------------------------------------------------------

Írtam kettőt,két merengőt,két kesergőt.

Írtam volna többet,de ezek a szívemből jöttek,

ötlöttek fel.

Futó benyomások szülöttei,futó érzések megörökítői,

futó pillanatok emlékei.

-----------------------------------------------------------------------



TÖREDÉKEK

------------------------



Megláttam magam a tükörben

Előtte szörnyülködve ültem

Figyeltem magam féltően,feszülten,

De nem tudtam eljönni

csak ültem és ültem

felhevűlten,rémülten,

tekintetemtől.

.............................................................................................................

Borzasztó érzések kavarodnak bennem,

borzasztó de mégis jó így magamba lesnem

utálat,borzalom,förtelem:

ezek vagytok ti és ők

ezek a szép,jó,és bájkíméleteskedők.

A szenvedtetők,a halott lesők.

És ti és ők vagytok a jók,

de jóságukban is szánalomra méltók.

.................................................................................................................

Írni szeretnék de nem tudok írni,csak sírni

S mikor sírni szeretnék kénytelen vagyok

mindent leírni,hogy ne jöjjön szememből könny.

....................................................................................................................

O mennyi mocsok

Oh mennyi szenny

Oh mennyi undokság

Van ide lent.

................................................................................................................

Hit?Hol van ma már a bizalom?

Hol van ma már nem is tudom.

Vágytál az egekbe,fel a fellegekbe

de minek s kinek?

.........................................................................................................

Én voltam e földnek bolondja,áltattam magam hamis igékkel

s panaszosan szól ma e bolondnak hangja bár nem tehet semmit

ha Te így rendeléd el!

A sorsom ez!-de Te tünj el!

Az Én kezemben van a csomó,szeretném hinni,hogy így van.

.............................................................................................................................

Folytatom tovább a versekkel :?- hogy mi késztette e soroknak az

írására ?-úgy gondolom a szavakban ,rímekben ,vers sorokban,

benne találtatik.



Megtörés



Összetörtem s szét estem teljesen,

gyötör a vágy,kerget a szó-s a

távolba nézve minden oly riasztó.

Vágyok s élek,-de minek?

üres éjszakák üres nappalok

fáj a seb és fáj a nincstelenség,

de szólni nem tudok:

Kavarog a hit,elvész az életem,

ellökdös a sors,s elveszek?

Vagy a végén már csak egy üzenet

múló emlék, vagy másoknak talán

az sem leszek.

Miért fáj az érzés az ész a hit,ha nem

szabad.

Hisz minden örömnek egyszer ugyis

vége szakad.

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Miért volt

Már szívemben annyit kerestem

már az életem hányszor le éltem,

s belátom,csak a szó amit elértem

Én magamnak és semmit nem értem.

Miért volt mind az amit megértem?

Már nem hiszem azt amiért régen éltem.

S tévelygéseimbenis csak rosszat ígértem.





Volt valaha egy szánni való lelkem,

sokszor a düh hevébe estem,

s hányszor elhagyott,el lökött az éltem

alig bírtam megragadni az életet értem.

Már szívemben annyit kerestem,

már az életre talán megértem

s az érdemem csak annyi:-----

-Én másoknak-és senki sem értem.

""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""

Tévelygek



Az utolsó gyötrelem mely ma ért

kárpotólhatja Őket mindenért.

Szeretnék tenni,kapni,a boldogsághoz

méltó lenni,de ami jár nekem,az a

fájdalom,ezért szólmindig a lelkemből

a fájdalom-az e világi szomorúság-ez vagyok.

Mennyi mindent át éltem már,a szívem,

lelkem kimerült már élt sincsen

benne,pihenésre vár.

Itthagyni világot,s álmodni egy

tisztességes életet,melyben a sors nem

veszi el a mosolyt, a kék eget,

melyben meg szünnek fájdalmak,

melyben a szív is meg pihen,ahol

az ember boldogan hihet valamiben,

ahol nem taposnak le,és nem folytanak el.

Ahol élni lehet,ahol a lélek nem kíván meghalni

s az ész is teremteni akar.

"""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""