huncut

Közelgő ünnepünk alkalmából....................
Mikor az első hó leesett lefényképesztem az udvarunkon álló nagy fenyőfánkat és feldíszítettem. Az első alkalom,hogy szeretett férjem nélkül töltöm az ünnepeket. A számítógép az egyetlen momentum ami kikapcsolt nem hagyott olyan téren gondolkodni,visszahozott az életbe.Sokszor ülök előtte és dolgozom rajta probálom kiismerni ,megismerni, rejtett oldalát amit Én régen nem alkalmaztam.Ha elé ültem csak játszottam vagy éppenséggel leveleztem.Ma már tudom azt,hogy mi minden rejtőzik benne.Sokat tanultam önmagamtól de még nagyon sokat kell.Számomra is megdöbbentő az előre haladásom s hálás vagyok a sorsnak ,hogy megadatott a létezése.A Barátaim s Gyermekem dicsérete mindig arra sarkall,hogy csináljam fejlesszem tovább tudásom ezen a téren.Fontos dolognak tartom azt,hogy ha valakit elvesztünk
ne essünk pánikba depresszióba. Az élet rögös
rejtelme bennünk s rajtunk múlik.Mindenkinek
azt tanácsolom ne hátra hanem mindig csak
előre...............................